Megújult a tiszatarjáni éden

A XX. század végére világossá vált, hogy az emberiség nem tud összhangban élni a természettel. A XXI. század viszont arról fog szólni, hogyan lesz képes az emberiség egyáltalán fennmaradni úgy, hogy közben ne romboljon le maga körül minden természeti értéket, amelyeket egyébként az életben maradáshoz is használ. Ennek valódi, működő megoldását láthatjuk Tiszatarjánban a WWF Magyarország, a helyi önkormányzat, néhány bivaly és szürke marha fáradságos munkájának köszönhetően.

Három évvel ezelőtt a WWF olyan programot indított a Tisza mentén, amelynek célja a természetvédelem és a gazdaság érdekeinek összehangolása. Az újonnan kialakított mechanizmus bebizonyította: lehet jövedelmet teremteni úgy, hogy közben nem rontunk a bennünket körülvevő természeti környezet állapotán, sőt javítunk rajta.

A Tiszaújvárostól nem messze található Borsod megyei községben egykor a Tisza ártere biztosította a megélhetést a tarjáni családoknak.

A Tisza árvizek által táplált ártéri területei a helyieknek jövedelemforrást jelentettek, a füves területeken őshonos állatokat legeltettek, a vizes élőhelyeken halásztak, az ártéri erdőkből tűzifát szereztek be vagy rendszeresen gyűjtötték az ártéri gyümölcsöket.

Helyreállított ártéri terület

A XX. században azonban számos egyéb tiszaparti településhez hasonlóan itt is a vizes, mocsaras területek termőfölddé alakításával kívánták kielégíteni a gabona iránt megnőtt keresletet. A természeti adottságokat figyelmen kívül hagyva olyan területeket is megműveltek, amelyek valaha erdők, legelők, mocsarak voltak.

A természetes erdőterületek fokozatosan eltűntek, helyüket szántóföldek foglalták el, valamint idegenhonos fajokkal borított területek, ezzel a hazai fajok kezdtek teljesen kiszorulni. Az állattartás gyakorlatilag teljesen megszűnt, és mivel nem volt állat, ami a területet legelje, az agresszívan terjeszkedő, idegenhonos özönnövények (például a gyalogakác) kezdtek teret hódítani. A hazai fajok helyett megjelent újak pedig kiszorítottak minden egyebet, aljnövényzetet, a vízi madaraknak többé nem volt fészkelésre alkalmas a terület, teljesen felborult az ökológiai egyensúly. A korábbi ártér képe átalakult, jelentősen csökkent a természet sokféleségének mértéke, és közben az is világossá vált, hogy ezáltal gazdaságilag is kevésbé hasznosítható a terület.

2007-ben a WWF, a világ legnagyobb természetvédelmi civil szervezete egy együttműködésen alapuló megoldást dolgozott ki a tiszai ártér felélesztésére, amelynek első lépéseit Tiszatarjánban tette meg.

A WWF Magyarország programjának célja, hogy egy újfajta megoldással, gazdasági együttműködéssel állítsa helyre a Tisza árterének régi értékeit.

A helyi lakosok és egy közeli erőmű között az együttműködés kulcsát a megújuló (zöld) energiatermelés nyújtja.

A helyiek kivágják az egykori legelőkön és vizes élőhelyeken hihetetlen gyorsasággal terjedő gyalogakácot, a közelben üzemelő AES erőmű – amely az egyik legnagyobb hazai zöldenergia-termelő – felvásárolja azt biomassza-alapanyagnak. Így a földtulajdonosoknak tisztul a földje, a felesleges növényért pénzt kap, az erőmű pedig biztos beszállítókat tudhat magáénak. A természetről sem feledkezhetünk azonban meg. A WWF kidolgozott egy olyan tanúsítványt, amelyet az erőmű minden gyalogakác-vásárlásnál ellenőriz. Ez tartalmazza, hogy a megtisztított föld egy részén kizárólag hazai fafajokból álló energiaültetvényt hoznak létre, a terület másik része pedig visszakerül a természethez, vagyis az élőhelyek magukra találhatnak, újjáéledhetnek. Erről pedig egy 5 tagú bivalycsapat és egy 40 tagú szürkemarha-gulya gondoskodik.

A szürkemarha gulya Tiszatarjánban

Az olyan őshonos legelő állatok, mint a vízi bivaly, jól alkalmazkodtak a hazai körülményekhez, és kifejezetten szeretik a folyó közeli környezetet. A bivaly korábban a magyarság kedvelt állata volt, ám napjainkra majdnem teljesen eltűnt hazánkból. Mivel a legelés mellett a kedvenc tevékenysége a dagonyázás, ott szeret élni, ahol sok vizes-lápos terület van. Így aztán a vízi bivalyok Tiszatarján árterén tökéletes otthonra találtak. Legelésükkel, taposásukkal visszaszorítják a tájidegen növényeket, ezzel is hozzájárulva az eredeti növényzet fejlődéséhez. Eltűnik a mindent beborító gyalogakác és nád, újra nyílt vízfelületek jönnek létre, melyek vonzóak a vízimadarak és más állatok, növények számára. Az egykori ártéri környezet még teljesebb rekonstruálásához pedig hódokat is telepített a WWF a mintaterületre. A hazánkban korábban teljesen kipusztított hódok nagyon kedvelik az ártéri vizes élőhelyeket. Azzal, hogy életük során igyekeznek átalakítani környezetüket, szintén hozzájárulnak egy valóban sokszínű természet kialakulásához.

Tökéletes otthon a bivalyok számára

A terület új lakóit és ismét látható természeti értékeit bárki megcsodálhatja, aki ellátogat Tiszatarjánba. Ehhez elkészült a turistaösvény, és egy kilátó építése is tervben van az ártéren, ahol így minden együtt lesz ahhoz, hogy a természetet kedvelő látogatók kikapcsolódhassanak. Az ökoturizmus fellendülése a régió gazdaságát tovább erősítheti. Tiszatarján, a Holt-Tisza, a kócsagok és fekete gólyák, ártéri tavak, a nyulak, a rókák, az őzek, és a természet minden egyes szereplője mindenkit szívesen lát.

Bivaly

Sok Tisza-parti település hasonló gazdasági helyzetben van.

A WWF szeretné, ha idővel ezek is követnék Tiszatarján példáját, és olyan természetvédelmi programot indítanának, amely bevételt is termel, miközben egy mindenki által élhetőbb környezetet hoz létre.

Szöveg: Vaszkó Csaba, Balogh Alexandra, Antal Alexa, fotók: WWF Magyarország

Megjelent az Over Magazin 2010/4. számában. Digitális formátumban is megtalálod a www.dimag.hu/over oldalon.