Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Rengeteget utazunk, túrázunk a nagyvilágban, szebbnél szebb helyekre jutunk el évről évre, Magyarországon és külföldön egyaránt. Örökmozgók vagyunk. Folyamatosan keressük az új, izgalmas helyszíneket, vízi- és hegyi túralehetőségeket, természeti fotótémákat. Csapongó kalandvágyunkból kifolyólag kevés olyan hely van, ahová újra és újra visszatérünk. Van azonban egy fix pont, amely számtalanszor magához vonzott már bennünket, és kétségkívül ez a jövőben sem lesz másként.
Magyarország legnagyobb mesterséges tava, a Tisza-tó (régi nevén Kiskörei víztározó) az az úti cél, amely örökre belopta magát a szívünkbe és a térképünkbe.
Ebben a kis írásban nem célunk átfogóan bemutatni ezt a 127 négyzetkilométernyi változatos vízi világot, inkább egy kis nyári és téli kalandozásra invitáljuk a kedves Olvasót.
Forró augusztusi hétvége. Elég későn érkezünk a tiszafüredi Albatrosz-kikötőbe, ahol kenut szoktunk bérelni, és ahonnan kisebb-nagyobb vízitúrákra szoktunk indulni kettesben vagy barátainkkal. Néha csak itt, a Tiszafüredi-medence területén csónakázunk, fotózgatunk, de sokszor tovább barangolunk a Tisza-tavi Madárrezervátum szívébe, a Nagy-Morotva és a Szartos környékére. Most azonban túl meleg van a hosszú evezéshez. Az emberek a nyílt vízről kimenekültek a parti fák árnyékába, csak néhány kitartó horgász üldögél mindenre elszántan a tűző napon. Persze mi sem bírjuk kivárni, amíg lejjebb kúszik a nap, evezőt ragadunk annak reményében, hogy hátha nem bújt el az összes gém, bakcsó és kormorán a nagy meleg elől – és előlünk. Jól ismerjük ezt a területet. Azért szeretünk itt kempingezni és vízre szállni, mert már közvetlenül a kikötő közelében is hihetetlenül változatos vízi ösvényeket rejt a nádas és az ágas-bogas, vadregényes csatornarendszer.
Kenuval a Tisza-tavon
A madaraink valahol erre hűsölhetnek… De csak néhány fehércsőrű szárcsa rohangál a nyílt vízen elterülő sárgavirágú tündérfátyol-szőnyegen. Lusták felszállni. Az ismerős fákon keresem a kedvenc bakcsóimat, de egyre kevesebb az esélyünk rá, hogy így, déltájt előbújnak rejtekhelyükről. Ilyen napunk sem volt még a Tisza-tavon, hogy semmit sem kapunk lencsevégre.
Búbos vöcsök pár
Már éppen kezdjük feladni a keresgélést, kanyarodnánk is vissza a kikötő felé vezető „ösvényre”, amikor a sulyomrengetegben furcsa dologra bukkanunk. Egy fészek a nyílt vízen. Fészek? Igen – közelebbről is szemügyre vesszük –, és nem is akármilyen! Egy csinos búbos vöcsök ücsörög benne. Nocsak, eddig még sosem láttuk ilyen közelről ezt a madarat. Máskor mindig kicselez bennünket, lebukik a víz alá a fényképezőgépünk elől, aztán se híre, se hamva. Most meg ránk sem hederít. A éjszakai vihar sodorhatta ki a nádasból a fészket – állapítjuk meg. Pár pillanat múlva megérkezik a párja, csőrében hosszú hínárszálakkal. Úgy tűnik, őt sem bosszantja, hogy pár méterre tőle bámészkodunk. Nem ér rá bosszankodni. Serényen próbálja rögzíteni, kötözgetni, foltozgatni az elkóborolt fészket a hínárba, sulyomba. Kis idő múlva a fészken csücsülő madár vízre száll, felborzolva „búbját” köszönti párját, táncol vele egyet, majd ő folytatja az építkezést. A kis szigetecskét közben egy pillanatra sem hagyják magára, ugyanis kincset rejt: három szürkefoltos tojás lapul benne. Mintha egy Attenborough-film forogna előttünk. Ma nem a bakcsó, nem a bölömbika, nem a fattyúszerkő, nem a füsti fecske, nem a szürke gém, hanem a búbos vöcsök című epizód van soron. Legközelebb vajon mivel vár minket a Tisza-tó?
Jégtúra a Tisza-tavon
Mondjuk egy téli jégtúrával? Kevesen tudják, hogy januárban – ha az időjárás is úgy akarja – a Tisza-tavi Turizmus Fejlesztő Egyesület különleges gyalogtúrákat szervez a tó jegén. A 12–15 kilométer hosszú túra Poroszlóról indul, elvezet a Tisza-tavi Madárrezervátumba és a Poroszlói-medence nyáron megközelíthetetlen területeire. Telefonon érdeklődünk, mert az internetről azt az információt kaptuk, hogy csak bizonyos hőmérsékleti intervallum és jégvastagság esetén rendezik meg a túrát. Szerencsénk van, és persze nagyon hideg. Két barátunkkal 9-kor érkezünk Miskolcról a poroszlói Csicsman kikötőbe, ahol csak néhány ember lézeng. Meglepetten tapasztaljuk, hogy röpke fél óra alatt több mint szár ember sereglik össze a kikötő jegén, ahol az egyesület túravezetői rövid eligazítást tartanak. A túra 9:30-kor indul. Először még – kóstolgatva a szokatlan terepviszonyokat és méregetve az esetleges veszélyeket – mindenki egy kupacba tömörülve, a vezetőket látótávolságon belül tudva botorkál, csúszkál a tó – remélhetőleg jó vastag – jegén, aztán felbátorodva egyre inkább szétszakadozik a mezőny. Kell egy kis idő, amíg az ember megszokja, hogy recseg-ropog a lába alatt a talaj, ami néha be is szakad, de pánikra semmi ok, ugyanis csak a felszíni – felolvadt, majd újrafagyott – jégréteg adja meg magát, egy-két centivel alatta azonban jó vastag, biztonságos jégpáncél húzódik. Legalábbis a legtöbb helyen. Beérünk egy kétoldalról náddal szegélyzett csatornába. A vezetők figyelmeztetnek, hogy csak egészen szélen haladjunk, ugyanis ezen a szakaszon a jégréteg alól kifolyt a víz, és mivel csak levegő van alatta, bármikor beszakadhat. Repedezik, rogyadozik, de azért csak túljutunk rajta.
Fagyoskodó szürkegém a Tisza-tó jegén
Középtávon kellemes meglepetés fogad minket: a jégen felállított főzőalkalmatosságban tea és forralt bor gőzölög. Éppen jókor, már kezdtünk fázni és fáradni. Kis pihenő után újra útra kelünk. Közben érkeznek a rémhírek a szétszakadozott mezőny végéről: két embert vesztettünk. Az egyiket azért kellett visszairányítani, mert beszakadt alatta a jég. Bár csak az egyik lába merült el a vízben, átázva nem folytathatta tovább az útját. A másikat pedig azért, mert elcsúszott, és szerencsétlenül pont egy nyitott amuri kagylóba tenyerelt, ami elvágta a kezét. Na, de ez nehogy bárkinek kedvét szegje! Nem veszélyesebb ez sem, mint bármelyik hegyi túra, és itt legalább biztosan nem kell meredek emelkedőkön felkapaszkodni. És bár semmilyen speciális felszerelésre nincs szükség, azért elkel egy vízálló bakancs és egy váltóruha. Találkozzunk jövő januárban a Tisza-tó jegén!
Írta: Karlowits-Juhász Orchidea
Fényképezte: Karlowits-Juhász Orchidea és Karlowits-Juhász Tamás
Megjelent az Over Magazin 2010/1. számában. A lap megrendelhető a kiadónál, illetve a 2010/1. lapszám digitális formátumban ingyenesen letölthető a www.dimag.hu/over oldalról.
A Kolostor Őre (1)
Laca70 (1)
stamp (1)
Szunyogh Attila (1)
urban andi (1)