Toyota RAV4

Hogyan is fogjunk neki? Hátulról esetleg össze-téveszthető egy-két konkurenssel. Szemből pedig talán túl személyautós. Tanultabb kollégák szerint az Avensis jegyeit hordozza magán, no meg itt van az örök vita a (most éppen nem) női terepjáróról is. És akkor el lehet morfondírozni azon is, hogy szép-e, és ha igen, akkor ez most hogyan befolyásolja a nemek szerinti besorolást.

Szemből többek szerint személyautós

Ha vezetjük, ráébredünk arra, hogy fentieknek semmi értelme. És nem azért, mert így nem látjuk kívülről (mert egyébként tényleg jól néz ki), hanem azért, mert nagyon jó vezetni. Tesztautónk a csúcsmodell (eltekintve az automata váltótól, melytől én egyébként is boldogan eltekintek, sokkal rokonszenvesebb a hatfokozatú kézi), a Toyota RAV4 2.2 D-4D Executive Navi, így talán az összes fellelhető extra benne van. Idevágó dilemma, hogy szerencsés-e a leggazdagabb felszereltséggel bemutatni egy autót, hiszen a nagyérdemű esetleg csalódott lesz, ha valamelyik felmagasztalt kütyü az általa választott autóban végül nincs benne. A sajtó mindenesetre el van kényeztetve, bár az én realitásérzékemet segítette, hogy az előttem tesztelő kollégának hála a gumisnál kezdtem.

De ez volt az egyetlen negatív élmény. Talán még – az oldalra nyíló csomagtérajtón kívül – az a szerkezet sorolható ide, ami a dönthető és tologatható hátsó ülésekhez kellett volna igazodjon és kalaptartót imitáljon, de nem nagyon jött össze, legalábbis nekem nem sikerült rávennem.

Az autó többi része ennél együttműködőbbnek bizonyult. Először is bőven van hely, a tologatható és dönthető hátsó üléssort is ideértve, bár ez nyilván elvárható. Ami szintén elvárható egy szabadidő-autótól, és itt ez teljesül is, az a valóban sok tárolási lehetőség. Tudom, hogy ez sokat ismételgetett közhely. De éppen azért, mert kivétel nélkül minden autónál kiemelik ezt, hiszen a marketingesek tudják, a vevő ezt értékelni fogja. Mindenesetre az általam eddig tapasztaltak alapján – nem csak tesztautókat ideértve – elmondhatom, hogy a RAV4-nél közelíti legjobban a valóságot ez az állítás. Ráadásul amellett, hogy sok ötletes tároló van, logikus, hogy mit hova lehet és érdemes tenni. Szemüveg, telefon, aprópénz, fényképező-gép, térkép, pohár, palack… mindennek azonnal helyet lehetett találni, próbálgatás, sakkozás, erőltetés, szitkozódás nélkül. Tulajdonképpen a helyet találni is túlzás, hiszen egyértelmű volt, hogy minek hol a helye. Néhány igazán szellemes megoldást is felfedeztünk, a gombbal nyitható és zárható rekesz (talán térképtartó, bár mi CD-ket tartottunk benne) abszolút ide tartozott.

A kormány… egyszerűen jó. Ránézésre is, fogásra is. Az indítógomb is jó ütemmel működik, ami utána következik, egyszerűen pazar! Persze, én is tudom, hogy nem terepjárósan kemény, hanem személyautósan… hagyjuk. A 2,2 literes, 150 lovas dízel nagyon jól mozgatta a RAV4-et, már 2000-es fordulaton leadva a 340 newtonméteres nyomatékot. Ez pedig igen pozitív vezetési élményt eredményezett, a városi forgalomban is, de azon kívül különösen.

A hiányolt keménységet a belső térben azért megtalálni, a műanyag felületeknél. A mai légzsákos világban vélhetőleg már kevésbé fontos, hogy a műszerfal puha legyen, de talán mégsem csupán ízlés kérdése, a felhasznált anyagoknak a minőséggel összefüggő üzenete van. Üzenni márpedig kellene, mert a tesztelt modell ára 10,5 millió forint, és nehezen hihető, hogy ezzel az árral olyan vásárlóréteget céloznának meg, akit nem érdekel a minőség ilyesfajta közvetítése. Akinek ez nem fontos, valószínűleg egyéb kompromisszumokat is hajlandó kötni egy kedvezőbb vételár érdekében. Akinek a prémium anyagok és a márka által sugallt presztízs fontosabb, máshol találja meg a boldogságot ennyiért, igaz, alacsonyabb felszereltség mellett.

Jól néz ki, de nem ezért tartjuk jónak

Toyota-híveknek persze nem kell ennyit mérlegelni. A márkafüggetlen vásárlók pedig, akik rá tudják szánni a fenti összeget, nem fognak csalódni a komfort és vezethetőség tekintetében. A tesztautónk majdnem 10,5 milliós ára az Executive-Navi listaárra még rátelepedő metálfénnyel együtt jött ki, a puritánabban felszerszámozott RAV4 már 8,26 millióért elvihető, sőt a benzinest választva újabb egymillió megspórolható, bár a dízelről talán nem érdemes lemondani.

Kísérletet téve az összegzésre: nyilván az ár/érték arány nem függetleníthető különböző szubjektív tényezőktől, anyagi lehetőségeket és márkapreferenciát is ideértve. Nem volt alkalmunk hóban tesztelni, de még csak nehezebb terepre sem jutottunk el vele. Nincs kétségünk afelől, hogy amit „vállal”, azt teljesíti, szabadidő-autónak igazán ajánlott, és megragadom az alkalmat, hogy ezúton újra megemlékezzek a rengeteg tárolóhelyről, ami szerintem ehhez az életformához elengedhetetlen.

Fényképezte: Kiss Ferenc, autonavigator.hu

Megjelent az Over Magazin 2010/5. számában. Megrendelhető a kiadónál, vagy digitális formátumban letölthető a www.dimag.hu/over oldalról.

más megosztók