Miénk a világ!

Kenuval a Bodrogzugban

2007 májusában, amikor a bükki Kis-fennsíkon álló pálos kolostor romjai alatt kimondtuk egymásnak a boldogító igent, már nem volt előttem titok, hogy örökmozgó férjem hozományában egy hasonlóan örökmozgó túratársaság is lapul. Ezzel az ország minden tájáról verbuválódott, meghatározhatatlan létszámú baráti társasággal – mely igen találóan a „Miénk a világ!” nevet kapta – rendszeresen szervezünk közös túrákat, kirándulásokat, programokat, a Budai-hegyektől kezdve a miskolci Kocsonyafesztiválon keresztül egészen Norvégiáig. Kis társaságunkban már hagyománnyá vált a május eleji Bodrog-ártéri evezés, mely kitűnő alkalom a többnapos aktív pihenésre, a rohanó világból való kizökkenésre és a tábortűz melletti nagy beszélgetésekre.

Jól megpakolt csónakokkal vágunk neki

Varázslatos májusban a Bodrogzug! Változatos ártéri flórája és faunája évről évre más-más képpel fogad bennünket. Mintha minden alkalommal új helyre érkeznénk. Ahol tavaly ligeterdő emelkedett a vízből, ott most a lombkoronák szintjén siklik a csónak. Ahol tavaly sátrakat vertünk, annak a helynek idén se híre, se hamva. Ahol tavaly ki kell szállnunk, hogy átemeljük kenuinkat, most akadály nélkül jutunk tovább. Ahol tavaly a gát zsilipje alatt csorogtunk át, ott az egész gátat víz borítja. Bár a Bodrogzug az év többi részében is hamisítatlan vízi élőhely, maga az ártér – értelemszerűen – csak áradás idején alkalmas arra, hogy vízre tegyük csónakjainkat.

Megszokott kempingünkben ébredünk a Tisza és a Bodrog találkozásánál. Itt béreljük a kenukat, és itt szállunk vízre kora reggel. A Holt-Bodrogon vagy a Zsaró-éren kezdjük túránkat, majd Zalkod és Vis között, az ártérben keresünk biztonságos szárazulatot, ahol sátrat verhetünk. Van, amikor egyetlen táborhelyről csillagtúrázunk, és van, amikor minden nap újabb szárazföldet veszünk birtokba. Ivóvízért és élelemért általában Zalkodnál kötünk ki, de igyekszünk minden szükséges dologgal előre felszerelkezni a három-négy napos nomád túrára. A sok csomag miatt a háromfős kenuban ketten, a négyfősben pedig hárman utazunk.

Megszokott kempingünkben ébredünk

Jól megpakolt csónakokkal vágunk neki a kanyargó holtágak, csatornák rengetegének. Morotvatavak, lápos, mocsaras területek, nedvesfüvű rétek váltják egymást ezen a vadregényes tájon. Gumicsizmás lábunkkal tapogatjuk a kikötésre alkalmas helyet, de csak óvatosan, mert a száraznak tűnő füves területek meglepetést tartogathatnak. Könnyen belesüllyedhetünk az iszapba, és ha szerencsénk van, egészen közelről megismerkedhetünk egy-két kedves piócával.

A piócákkal való barátkozás mellett a Bodrog ártere kiváló helyszín a madárlesre is. A sátrak közvetlen közelében gólyák szedegetik a békákat a vizes fűből, a ligeterdő felett gémek, kócsagok húznak el, bakcsó csücsül a korhadó farönkön, és egy egész kormorán-kolónia fészkel az egymás mellett sorakozó, madárürüléktől felkopaszodott fákon. Az egyik bedőlt ágon mocsári teknős napozik, a levelibékák éppen párzanak, a nádas szélén vízisikló tekeredik, a sekély vízben halak tömege úszkál. A holtágak vízét sulyom, békalencse és rucaöröm szegélyezi, a morotvák felszínét tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa borítja, sátraink közelében pedig boglárka, nőszirom és tőzike virágzik. Igazi édenkert!

Írta: Karlowits-Juhász Orchidea, fényképezte: Karlowits-Juhász Orchidea és Karlowits-Juhász Tamás

A cikk teljes terjedelmében az Over Magazin 2010/2. számában olvasható. Megrendelhető a kiadónál, vagy digitális formátumban letölthető a www.dimag.hu/over oldalról.

más megosztók