Teszt: Honda CRV

Még a kezdeti ismerkedésnél maradva, az orra a modellfrissítés után is igazán karakteres, szemből sem csúnya, de igazán oldalról tetszik, kicsit hajóorrszerű. Elegáns a bézs színű bőrgarnitúra, kényelmesek a fotelszerű első ülések (a második üléssor középső ülése azért segít visszaállítani az egyensúlyt), az üvegtető optikailag is növeli az egyébként is nagyvonalú térkínálatot.

Oldalról hajóorra emlékeztet az autó eleje

Sokféle tárolási lehetőséget találunk, de egy-kettőt még el tudtam volna képzelni. A szabadidőautóknál megszokott középső kartámasz, ami egyben többrekeszes tároló, nagy kedvenc. Itt a lehajtható könyöklő és külön egy méretes, redőnyös doboz oldotta meg együtt ezt a feladatot. Utóbbi ráadásul elég alacsonyan van, ami csak azért nem meglepő, mert a Hondánál megszokott filozófia, hogy az autót belülről is körbe lehessen járni. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a hatfokozatú váltó a középkonzolon foglal helyet.

Kárpótlásul a kézifékkar néz ki úgy, mint egy automata váltó, de azért sikerült elindulnom az autóval.

Szemből sem csúnya

Szabadidőautókhoz dízelmotor dukál szerintem, ha nem akarunk beletörődni abba, hogy sokan csak aszfaltra és imázsra vásárolják ezt a kategóriát. Aki számol azzal, hogy az út nem mindig vízszintes, annak azért ajánlottabb egy dízel.

Nyomatékkal ez a kétliteres benzines sem kápráztat el, persze, viszont egyébként igen jól mozgatja az autót, alátámasztva azt az állítást, hogy az új modell sportosabb, könnyedebb lett.

Jó volt vezetni, tehát, kivéve azt a pillanatot, amikor előzéskor túl közel mentem (szerinte) az áldozathoz. Visszakapcsoltam – mondom, benzines –, lecsaptam az irányjelzőt, és határozottan megkezdtem az előzést. És a megkezdésnél is maradtam, mert megszólalt valamilyen vészjelzés, elkezdett rángatni a biztonsági öv, és az autó befékezett. Szerencsére nem jött szembe semmi. Így ismerkedtem meg a távolságtartó funkcióval (nem lettünk barátok). Van még pár hasonló apróság, amit a köznyelv extrának hív. Talán túl sok is van benne, de így legalább indokoltnak tűnik az alapár.

A nálunk járt CRV a withbikes verzió volt, azaz két kerékpárt is adnak hozzá, némi felárért. És tartót is, persze. A Honda (valójában Eddy Merckx) márkájú biciklik és a Honda és Thule logóval is díszített, vonóhorogra szerelhető kerékpártartó már a 10 milliós lélektani határ környékére emelik az autó árát.

Honda CRV 2.0 Exe with bikes

A bringák kiválóak, szimpatikus megoldás a Hondától, és így nem kérdés, hogy ezt az autót valóban erre az életformára teremtették.

Vezetés közben nem érezni, nem hallani, hogy a biciklik is velünk utaznak, parkolni már nem annyira hálás dolog, hiszen a parkolóradar kikapcsol, ahogy felszereljük a tartót, bár éppen ilyenkor lenne szükség rá igazán. Az érzékelőket nem, a rendszámot viszont át lehet (és kell) helyezni.

Praktikus az emeletes csomagtartó

Ilyenkor viszont nem férünk hozzá a csomagtartóhoz, ami, mint a mellékelt ábra is mutatja, kár, hiszen valóban ötletes (és méretes). Ezzel az autó végére értünk, és megragadom az alkalmat, hogy a bemutatást is abbahagyjam.

Nekem személy szerint tetszett (már mint az autó), volt aki szerint kívülről úgy tűnt, ebben éreztem eddig a legjobban magam. Nem foglalok állást.

Honda CRV 2.0 Exe

Listaár: 9 199 000 Ft
(a kerékpártartó és a kerékpárok
nincsenek benne az árban)

150 LE és 192 Nm nyomaték

Átlagfogyasztás: 8,3 l/100 km

Megjelent az Over Magazin 2010/6. számában.

más megosztók