Mászóbalesetek és változások a Hohe Wandon

Ebben a döglesztő augusztus végi kánikulában amelyik hegymászó teheti, az valami normális hegyre megy. Oda, ahol elviselhető a klíma. Márpedig a Hohe Wand déli és keleti oldalai nem nem erről híresek. Már a kora reggeli nap sugarai kíméletlenül forróak, a falaknak nekivágva máris felhőért vagy legalább egy kis szellőért imádkozhatunk. Vagy segítségért, mint a következő rövid történet szereplői…

A Hohe Kanzel alatti sziklaletöréseken több aránylag hosszú útvonal is kanyarog egymás közelében ill. egymást keresztezve. Ezek egyikének elején 40 méter magasságban egy osztrák mászópáros elöl mászó tagja kiesett, de szerencsére a kötél megtartotta, így csak a beülőjére rögzített fém kulacs szakadt le és repült a fal lábáig. Ő maga komolyabb sérülések nélkül megúszta. Az utat folytatni nem tudta, de a mellettük néhány méterre lévő útban (Wienersteig) velük párhuzamosan mászó és éppen közelben tartózkodó másik páros tapasztaltabb tagja rögtön segítséget tudott nyújtani. A balesetett szenvedett mászót egy erős fa törzsére standot építve, leeresztette a fal lábához, majd a társát szintén. A sérülthöz hamarosan kiérkeztek a mentők, ám a nap eseményei ezzel még nem zárultak le.

A Kanzel alatti fal és a kőomlás helye

A segítséget nyújtó páros – apa és lánya – ugyanis két kötélhosszal feljebb szintén veszélybe került. A többnyire stabil, kimászott kőzetű útban az elöl haladó apa egy valószínűleg váratlanul kiszakadt fogás vagy lépés következtében kőomlást indított el, amely dübörögve söpört végig a hegyoldalon. Ő maga is megsérült, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mászóút tetején épp a hegyimentők tartottak bulit, így közel volt a szakszerű segítség. A mentők szinte perceken belül odaértek a sérülthöz és megkezdték az ellátását. Ehhez a balesethez két helikopter is helyszínre érkezett. A hosszú drótkötélen leeresztett mentő pillanatok alatt magához csatolta a sérültet, aki nyilván nem élvezte a sétarepülés során a tiszta időben nyíló csodás látványt, de mégis örülhetett, mert ennyire gyorsan és egyszerűen talán még egy alpesi baleset sérültje sem jutott segítséghez…

Nem szeretném azonban a bulvársajtó kenyerét elvenni, amiért billentyűzetet ragadtam, annak oka sokkal prózaibb, és érinthet bárkit, aki ezeknek az útvonalaknak a mászását tervezi.

A két mászóút közül ugyanis az egyik (a Fredsteig) egyértelműen nehezebb lett, ráadásul az új kulcshely – a „Frednase” helyett immár a 2. kötélhossz eleje – közvetlenül nem biztosítható, hacsak az út kiépítői nem fúrnak előbb-utóbb ide is egy nittet. Eddig egy kövér (bár alaposabban megfigyelve mozgó és nem túl nagy teherbírású) facsonk alkotta itt az egyetlen normális fogást, amire felhúzva magunkat, lépésként is elég jól funkcionált. Ezen felül akinek szükséges volt rá, az „pszichés” biztosításként egy kötélgyűrűt vagy hevedert is elhelyezhetett rá, noha ez az imént említett okból tényleg nem sokat ért. Mostantól azonban nem kérdés, mit bír el ez a ki tudja milyen korú és milyen száraz növényi rész, ugyanis már nincs ott. Valószínűleg a kiszakadása okozta a fentebb ismertetett első balesetet.

A másik esetben érintett útszakasz esetleges változásáról egyelőre nincs közelebbi információ. Aki azonban a közeljövőben tervezi a Wienersteig-ot, a barlang környékén ill. felette (lásd a fotót) fokozott óvatossággal másszon! Mindkét eset arra is jó példa, hogy lehet egy út bármennyire kiépített, nittelt, jelzett, attól még nem lesz teljesen veszélytelen. S ami ennél is lényegesebb: a megváltozásának lehetősége bármikor fennáll, nehézség, biztosíthatóság vagy bármi más tényező tekintetében. A hegyek, sziklák sem tartanak örökké…

Érkezik a mentőhelikopter

A sérült már a magasban

Írta és fényképezte: Nagyváthy János

más megosztók