„Éjszaka álmomban magam előtt látom a sima kőzetüstöket, a mély szakadékokat és a fel-le tartó csőfolyosókat. Nappal is csak ezek járnak az eszemben. Olyan ez a Solymári-barlang a Zsíroshegy mélyén, mint valami lyukacsos sajt. A számtalan kürtő, vakkémény és terem, az ötfelé is széjjelágazó, hol nagy szobányi, hol meg rókalyuknyi, függőlegesen zuhanó és ferdén emelkedő, öblösödő, majd elszűkülő és ismét a legváratlanabbul egyesülő alvilági csatornák a sajt lyukaihoz hasonlítanak legjobban. Ez jó hasonlat. S az ember e lyukakban, a sajtban bolyongó, tévelygő kis hangya. Órákig mászkálhatsz, kilométereket haladtál előre – úgy véled –, s megint ott vagy, magad sem tudod hogyan, ahonnan elindultál. Próbálok rájönni, miféle varázslat kénye-kedve tombolta ki itt magát, alattomosan fúrva szeszélyes csatornáit, rejtve a hegy mélyén, hogy senki meg ne lássa, fel ne ismerhesse az alkotót magát?”
(Jakucs László: Felfedező utakon a föld alatt)
A vezetett túrákon a gyerekek is teljes biztonságban vannak
Gyerekkorom titkos olvasmányai között szerepel a fenti idézeteket tartalmazó kötet, melynek lapjait leginkább olyankor ütöttem föl – akkoriban még nem lévén divatban a horrorfilmek –, ha épp egy kis borzongásra vágytam. Akkor is kizárólag fényes nappal, nehogy utána rettegés költözzön az álmom helyére. De ugyanez az eredendő kíváncsisággal vegyes borzongás vezetett másfél évtizeddel később az Ördöglyukhoz, hogy immár némi valóságos tapasztalattal felvértezve, és a barlangot kiválóan ismerő barátokkal magam is bekússzak eme óriási sajt zegzugos járataiba, leóvakodjak a „Cirkusz” tetejéről induló ferde párkányon, felterpesztgessek a Fehér-terem kürtőjének fekete mélységei felett…
Ezután többször is felkerestük a barlangot, mintegy edzésként, sőt egy szerencsés kimenetelű mentésre is sor került, de most nem ezekről az egyébként érdekes kalandokról óhajtok mesélni. Az évek amúgy is kicsit távolabb sodortak az Ördöglyuktól. Túl egyszerű elérhetősége folytán átkerült a „bármikor lemehetek, tehát majd…” címkével ellátott célok nem is olyan kis halmazába, melyeknél a „bármikor” gyakorlatilag soha be nem következőt jelent.
Egészen addig, míg ismét alkalom kínálkozott, s engedtem a csábításnak.
Írta: Nagyváthy János, fényképezte: Filei Károly
A cikk az Over Magazin 2011/4. számában olvasható. December 22-től az újságárusoknál, illetve digitális formában a dimag.hu oldalon.
Ha most rendeled meg, nem csak kedvező áron jutsz a laphoz, de még segítesz is egy arra érdemes egyesületet.
Részletek itt.
A Kolostor Őre (1)
Laca70 (1)
stamp (1)
Szunyogh Attila (1)
urban andi (1)