Kamcsatka – Hogyan nem másztuk meg a vulkánokat

Évek óta forgattam a fejemben, hogy Kamcsatkát egyszer még megnézem magamnak. Idén végre elszántam magam, hogy akár egyedül is nekivágjak. Itthon nem sikerült társakat toborozni, úgyhogy a nemzetközi kapcsolatokat mozgósítottam, míg végül hattagú magyar, belga, holland kis expedíciós csapat alakult ki orosz vezetéssel. Időpontként mindenkinek szeptember volt a legmegfelelőbb, amivel kapcsolatban két ellentétes véleményt kaptam. Egy fotós túrákat szervező honlap szerint ez ott a legszebb hónap. Egy orosz viszont, akivel az Alpokban találkoztam, nem értette, minek megyünk oda ilyenkor, mikor már nagyon rossz az idő. Részben mindkettőnek igaza lett.

Kamcsatka

Egy fotós túrákat szervező honlap szerint a szeptember a legszebb hónap ott

Eljött az a nap, amikor fent ültem az égben Szibéria végtelen térségein ámuldozva, meg azon, hogy ebben az országban tíz órán keresztül lehet belföldön repülni. A hosszú út alatt kiderült, hogy az oroszok földrajzot is hamisítottak ám, nemcsak történelmet. Az amuri partizánok ugyanis nem lehettek a Csendes-óceánnál, tekintve hogy az csak Kamcsatka déli csücskénél mos orosz partokat, az Amur vidékén az Ohotszki-tenger illetékes, de még az sem igazi nyílt tenger, mert szemben ott terpeszkedik Szahalin szigete, ami eltakarja a kilátást. Bár az is lehet, hogy mire a tajgából kiértek a vízhez hősi dalokat költeni, már úgy le voltak részegedve, hogy maguk sem tudták, hová kerültek.

Írta és fényképezte: Szilágyi Lenke

A cikk az Over Magazin 2011/4. számában olvasható. December 22-től az újságárusoknál, illetve digitális formában a dimag.hu oldalon.

Ha most rendeled meg, nem csak kedvező áron jutsz a laphoz, de még segítesz is egy arra érdemes egyesületet.

Részletek itt.

Szerző: Over Magazin