Évek óta forgattam a fejemben, hogy Kamcsatkát egyszer még megnézem magamnak. Idén végre elszántam magam, hogy akár egyedül is nekivágjak. Itthon nem sikerült társakat toborozni, úgyhogy a nemzetközi kapcsolatokat mozgósítottam, míg végül hattagú magyar, belga, holland kis expedíciós csapat alakult ki orosz vezetéssel. Időpontként mindenkinek szeptember volt a legmegfelelőbb, amivel kapcsolatban két ellentétes véleményt kaptam. Egy fotós túrákat szervező honlap szerint ez ott a legszebb hónap. Egy orosz viszont, akivel az Alpokban találkoztam, nem értette, minek megyünk oda ilyenkor, mikor már nagyon rossz az idő. Részben mindkettőnek igaza lett.
Eljött az a nap, amikor fent ültem az égben Szibéria végtelen térségein ámuldozva, meg azon, hogy ebben az országban tíz órán keresztül lehet belföldön repülni. A hosszú út alatt kiderült, hogy az oroszok földrajzot is hamisítottak ám, nemcsak történelmet. Az amuri partizánok ugyanis nem lehettek a Csendes-óceánnál, tekintve hogy az csak Kamcsatka déli csücskénél mos orosz partokat, az Amur vidékén az Ohotszki-tenger illetékes, de még az sem igazi nyílt tenger, mert szemben ott terpeszkedik Szahalin szigete, ami eltakarja a kilátást. Bár az is lehet, hogy mire a tajgából kiértek a vízhez hősi dalokat költeni, már úgy le voltak részegedve, hogy maguk sem tudták, hová kerültek.
Írta és fényképezte: Szilágyi Lenke
A cikk az Over Magazin 2011/4. számában olvasható. December 22-től az újságárusoknál, illetve digitális formában a dimag.hu oldalon.
Ha most rendeled meg, nem csak kedvező áron jutsz a laphoz, de még segítesz is egy arra érdemes egyesületet.
Részletek itt.

