India nevének említése sokakban megfoghatatlan érzelmeket kelt. A név hallatán színes képek jelennek meg lelki szemeik előtt. A Himalája lenyűgöző és méltóságteljes vonulatai, fenséges, hűvös hegycsúcsok, végeláthatatlan zöldellő rizsföldek, forró homoksivatagok, elefántok, tevék, majmok és tigrisek, a kék óceán aranyló partjai, az őserdők és fűszerek, királyok, maharadzsák, gyönyörű táncosok, varázslatos illatok és csábító ételek, zsúfolt és soha nem alvó megapoliszok, vonatok tetején utazó emberek, zaj, nyűzsgés és tömeg. A világ második legnépesebb országa, a misztikus, távoli föld, ahonnan évszázadokon keresztül hozták Európába a mesés kelet fűszereit. Mahatma Gandhi országa, aki az erőszakmentesség mozgalmán keresztül mutatott tükröt a Nyugatnak, és az ellentétek országa is, ahol a pompa, a csillogás és a mesés gazdagság éppúgy jelen van a hétköznapokban, ahogy a leírhatatlan szegénység, nyomor és nélkülözés.
Ha valaki odautazik, azért megy, hogy lássa a legszebb, legjobb és legérdekesebb helyeket. Én azonban nem ezekért mentem Indiába. Természetesen én is a legjobbat akartam, de nem a turistalátványosságok érdekeltek, hanem a jóga tudománya.
Írta és fényképezte: Sannyasi Bhaktananda
A teljes cikk az Over Magazin 2012/1. számában lesz olvasható. Keresd az újságárusoknál február 22-től.

